A beszerzési szakmában egyre gyakrabban használjuk a különböző típusú aukciókat.

De honnan is ered az aukciózás?

A mostani hírlevélben bemutatjuk az aukció ókori történetét, következő hírlevélben pedig az aukció újkori használatáról és terjedéséről szólunk.

Ókor

Az aukciók története időszámításunk előtt 500-ra nyúlik vissza, amikor Herodotus beszámolt egy aukcióról. Ezeket az aukciókat nők eladására tartották azzal a feltétellel, hogy a vásárolt nőket feleségül lehessen venni. A jelentések utalnak arra is, hogy a kevésbé attraktív asszonyokat pénzügyi kompenzálással adták az ajánlat tevőjének. Azt hogy az aukciók csökkenő, vagy növekvő ajánlatúak voltak-e, a beszámolóból nem derül ki.

A római korban az aukciókat ingatlanok és földek eladására használták. A használt mechanizmust "atrium auctionarium"-nak hívták. Nem tudjuk, hogy ezek csökkenő, vagy növekvő aukciók voltak-e, de a rendszer elnevezéséből arra következtethetünk, hogy inkább növekvő ajánlatúak. Az "actus" szó a latinban növekvőt jelent, és mivel a rendszer elnevezése ezt tartalmazza feltételezhető, hogy az aukciók növekvő irányúak voltak.

A római birodalomban a katonák is az "atrium auctionarium"-t használták a "sub hasia" (lándzsával) szerzett javak értékesítésére. Valószínűleg a legbizarrabb korai aukció az volt, amikor 476-ban az egész római birodalmat a bukása után megaukcióztatták.

A római aukciók mellett bizonyítékok vannak arra nézve, hogy az aukció intézményét az ősi Kínában is használták a buddhisták. Ők az elhunyt szerzetestársak javait értékesítették abból a célból, hogy a befolyt pénzekből templomokat tudjanak építtetni.