2012 április-május
2012 február-március
2012 január
2011 október-november
2011 szeptember
2011 augusztus
2011 június-július
2011 május
2011 április
2011 március
2011 február
2011 január
2010 november
2010 október
2010 szeptember
2010 június-július
2010 április-május
2010 március
2010 február
2010 január
2009 december
2009 november
2009 szeptember- október
2009 június-július
2009 május
2009 március- április
2009 január-február
2008 november- december
2008 október
2008 augusztus-szeptember
2008 július
2008 május-június
2008 április
2008 március
2008 február
2007 december-2008 január
2007 november
2007 október
2007 augusztus-szeptember
2007 június-július
2007 május
2007 április
2007 március
2007 február
2007 január
2006 november-december
2006 október
2006 szeptember
2006 július-augusztus
2006 június
2006 május
2006 április
2006 március
2006 február
2006 január
2005 november-december
2005 október
2005 szeptember
2005 augusztus
2005 július
Székhelyváltozás az |Electool Hungary-nél
Beszerzési Akadémia
Rövid összefoglaló az |optializációs eszközökről
Út az együttműködéshez
2005 június
2005 május
2005 április
2005 március
2005 február
2005 január
2004 negyedik szám
2004 harmadik szám
2004 második szám
2004 első szám
 

Beszerzési Akadémia

Folytatjuk a múltkori számban elindított cikkünket, amelyik arról szól, hogy milyen a beszerzés helyzete egy növekvő árbevételű társaságnál, ill. olyan vállalatok esetén, ahol az értékesítési piac már telített és a tulajdonosok számára megfelelő nyereség produkálására az egyedüli üdvözítő mód a költségcsökkentés.

Hogyan éljük túl a cég növekedési fázisát a beszerzési oldalról

(folytatás)

(A cikk eredetije a CPO Agenda újságban található)

1. Szállító által támogatott értékteremtés

Annak ellenére, hogy a felsővezetés álláspontja szerint soha nem mehet elég jól az üzletmenet, nem mindegyik beszerzési vezetőnek adatik meg, hogy a beszerzési költségek témája egy felfele ívelő üzletmenetben is vállalati top-prioritás maradjon.

Különösen igaz ez olyan iparágakra, amelyeknél az előállítási költség alacsony, ugyanakkor például a marketing költségek magasak (ez igaz pl. a gyógyszeriparra is).

Ezekben az esetekben sokkal kifinomultabb megközelítés szükségeltetik, más - a növekedéshez kapcsolódó - prioritásokat kell hangsúlyozni. Ilyenek lehetnek: a szállítók kapacitásaihoz való hozzáférés, a szállítók lehetséges beintegrálása az ellátási láncba, vagy a kiemelt partnerség (amely azt jelenti, hogy a társaságunk lesz az első, aki az új termékből kap, vagy pl. fókuszálhatunk arra, hogy a piacra lépési időt le lehessen rövidíteni)

A múltban többek között a mobilszolgáltatók voltak hasonló helyzetben: gyorsan akartak új technológiával piacra lépni, értelemszerűen más szállítói kapcsolatokat alakítottak ki.

Az ilyen "nem árcsökkentési" típusú kapcsolatok más fajta köteléket kívánnak meg a szállítók és a vevők között.

A "normális" lefelé tartó üzletmenetre jellemző, a több szállító egymással való versenyeztetéséből eredő egyensúlyozást ilyenkor egy kicsit háttérbe lehet szorítani - természetesen csak a legközelebbi lefelé menő spirálig.

A siker kulcsa az ilyen esetekben természetesen nem az árcsökkentő stratégia, hanem az, hogy megfelelő célokat tűzzünk ki, és mérési módszereket találjunk, amellyel a szállítói kapcsolatokban történő javulást - különböző dimenziókban - mérni lehet.

 

2. Akvizícióval támogatott értékteremtés

Egy másik alkalom, amikor a beszerzés a vállalati értéknövekedést és értékteremtést direktben támogatni tudja: a vállalat-felvásárlások. A társaságok átvételénél a beszerzés a szinergia lehetőségekből adódó megtakarítások 60%-át is adhatja.

Összeolvadásoknál az árbevétel szinergiák mellett költségszinergiák is léteznek, melyeknél a beszerzés átlagban kb. 30 %-ot tud elérni. Ezek a megtakarítások általában elegendőek arra a prémiumra, amelyet a vállalat a felvásárlásnál pluszban kifizetett az akvirált cégért.

Annak a programnak az időtartama, amellyel ezeket a megtakarítások elérhetjük, meghaladhatja a két évet is. A jó dolog ebben, hogy akár egy felfele ívelő üzletmenetben is foglalkozhatunk vele. Ez egyébiránt egy kiváló alkalom arra, hogy a beszerzési vezető a társaság felsővezetéséhez is közelebb kerüljön, hiszen a felvásárlások és összeolvadások sikerességét és elért szinergiáit a társaságok legfelsőbb irányítóin erősen számon kérik.

Ha egy példával akarjuk illusztrálni az ilyen helyzeteket, akkor érdemes elővenni pl. a globális italforgalmazó Diageo és Pernod Richard vállalatfelvásárlását, amikor a 2000-es év vége felé "megszerezték" a kanadai Seagram Wine & Spirits társaságot.

A felvásárlást úgy harangozták be, hogy ezzel erősebb márka-portfolió alakítható ki és jobbak a lehetőségek az USA piacának kiaknázására. A növekedés értékteremtésével együtt, azt is feltételezték, hogy jelentős megtakarításokat lehet elérni a szállítói kör konszolidálásával.

Az új, egyesített vállalat ellátási és gyártási hálózat konszolidációjánál ugyanakkor sok komplex probléma merült fel, amely a helyzetet bonyolította.

Ebben a szituációban a beszerzési területnek a marketing részleggel együttműködve lehetősége volt a csomagolások sokrétűségével és bonyolultságával kapcsolatosan "megegyezni", amellyel a beszállítói oldalon jelentős költségeket tudtak megtakarítani.

Az ilyen márkaközpontú vállalatoknál alapesetben ehhez hasonló megállapodásokat igen nehezen lehetett volna csak elérni. Ugyanakkor mivel szükséges volt a felvásárlásnál feltételezett értékek megteremtése, így sikerülhetett a szokásos korlátok leküzdése.

 

3. Értékteremtés növekedéssel

Az "elsőkörös védekezésben" a beszerzési vezetőnek meg kell győznie a feletteseit, hogy a felfele tartó üzletmenetben is fontos a beszerzési árak alacsonyan tartása, hiszen a növekedésnél a kedvező szinten tartott árak további növekedési potenciált biztosítanak.

Ha menedzsment többi vezetőjét erről meggyőztük, akkor a következő logikát is el kell fogadniuk.

Ahogy az üzletünk virágzik, úgy a szállítók is többet szállíthatnak. Különösen igaz ez a direkt, vagy nyersanyagokat szállítókra. Az árleszorítást ők kompenzálni tudják azzal, hogy nagyobb tételben gyártanak, raktároznak, és az egész ellátási láncuk magasabb szinten lesz kihasználva. Más szóval a fixköltségeik jobban szétterülnek. A szállító még abban az esetben is növelheti hatékonyságát, ha a kereslet kielégítésére addicionális beruházásokat kell végeznie.

Jó példákat találhatunk ilyen helyzetekre a nagy - és árérzékeny - kiskereskedelmi láncoknál, mint például a Wal-Mart, Tesco stb.

Ezek a kereskedelmi láncok a beszerzési szervezetet a növekedési stratégiájukhoz is aktívan használják, és - részben - ezzel finanszírozzák új üzleteik nyitását, vagy további árcsökkentéseket képesek adni vásárlóiknak. A hagyományos beszerzési tudás - amely a szállítói árak dinamikus elemzésén alapul, kombinálva a kemény ártárgyalásokkal meggyőző eredményeket tud hozni, és ritkán ütközik szállítói ellenállásba.

A növekedési értékteremtés kihasználása minden kereskedelmi láncnak fontos: ha valaki nem használja ki, akkor a szállító a lánc által nehezen megteremtett értéket (ebben az esetben plusz fedezetet) más versenytársnak történő beszállítás finanszírozására használja. Ezzel a taktikával, azaz a növekedéssel és szállítói árak alacsonyan tartásával olyan árelőnyöket lehet elérni, amivel a termékek ára jóval a szokásos piaci ár alá kerülhet. Létrejön egy olyan önjáró kör, amelynek során a szállítókkal finanszíroztatják meg a növekedést.

Másik oldalon a szállító is részesül a növekedés előnyeiből, hiszen a keletkezett értéket (nyereséget) arra használhatja a társaság, hogy konkurensei piaci lehetőségeit bekorlátozza és ezáltal ő maga növekedjen.

A következő számban - a befejező részben - pontokba szedve összefoglaljuk, hogy mit tegyen a beszerzési vezető a felfele menő üzletmenetben, hogyan "vészelje át" a számára "nehezebb" időket, és hogyan pozícionálja magát a beszerzést a vállalatvezetés felé.