Ebben a rövid cikkünkben arról ejtünk szót, hogy a szállítókkal való együttműködés milyen alapvető formákat ölthet. A témát nem kívánjuk kimerítően bemutatni, inkább egyfajta gondolatébresztésnek szánjuk.

A vállalatvezetők nem tudják ösztönösen annak az előnyeit, ha a cég a szállítókkal szorosabban együttműködik. Ez ahhoz az ördögi körhöz vezethet, amikor a beszerzés nehezen tudja a befektetések jogosságát megindokolni, éppen ezért az eredmények el is maradnak az elképzeltektől. Nem ismeretlen a szituáció, ugye?

A szállítókkal való együttműködés, annak evolúciója alapvetően négy, elkülöníthető részre tagozódik.

1. Az első szakasz nem szól másról, mint az alapvető árcsökkentési stratégiáról, kapcsolatról. Ez teljesen egyértelmű, minden beszerzési vezető találkozott már vele.

2. A második szakaszban a szállítókkal már költségalapú tárgyalásokat is folytatunk. Itt az az elv érvényesül, hogy mennyibe kellene kerülnie a szállító termékének.

3. A harmadik szakaszba továbblépve a vevő és a szállító a közös teljes költséget vizsgálja. Felfedésre kerülnek a jövőbeli tervek, célok, és ennek mentén történik az árazás és az egyéb szállítási feltételek kialakítása. A szállító és vevő között bizalmi viszonynak kell lennie. Ez a fajta kapcsolat még nem igazán jellemző a mai hazai gazdasági környezetre.

4. A negyedik szakasz a közös versenyelőnyökről és ellátási láncról szól, a felek itt egy valós integrációban gondolkoznak. Ez a fajta együttműködés szintén korlátozottan van jelen gazdaságunkban; de az autóiparban vagy a repülőgépgyártásban már vannak rá látványos, működő példák. Az ilyen jellegű együttműködések a jövőben nagy valószínűséggel gyorsan ki fognak teljesedni. Ebben a felállásban a beszerzésnek alapvető értékteremtő feladatai vannak, hiszen ő katalizálja a stratégiai szövetségeket.