2012 április-május
2012 február-március
2012 január
2011 október-november
2011 szeptember
2011 augusztus
2011 június-július
2011 május
2011 április
2011 március
2011 február
2011 január
2010 november
2010 október
2010 szeptember
2010 június-július
2010 április-május
2010 március
2010 február
2010 január
2009 december
2009 november
2009 szeptember- október
2009 június-július
2009 május
2009 március- április
2009 január-február
2008 november- december
2008 október
2008 augusztus-szeptember
2008 július
2008 május-június
2008 április
2008 március
2008 február
2007 december-2008 január
2007 november
2007 október
2007 augusztus-szeptember
2007 június-július
2007 május
2007 április
2007 március
2007 február
2007 január
2006 november-december
2006 október
2006 szeptember
2006 július-augusztus
2006 június
2006 május
2006 április
2006 március
2006 február
2006 január
2005 november-december
Az Electool 2005-ös évének|összefoglalása
Aukciós „legek”  2005-ből
Beszerzési vezetők fizetései
Beszerzési Akadémia
Beszerzési szótárunkat bővítettük
2005 október
2005 szeptember
2005 augusztus
2005 július
2005 június
2005 május
2005 április
2005 március
2005 február
2005 január
2004 negyedik szám
2004 harmadik szám
2004 második szám
2004 első szám
 

Beszerzési Akadémia

Szállítói kockázatok és azok kezelése

Múltkori hírlevelünkben a költéselemzés szükségességéről és módszeréről írtunk, a mostaniban a szállítói kockázatokat és azok kezelését feszegetjük.

Hogyan is kapcsolódik ez a téma a korábbi Beszerzési Akadémiai részekhez?

Írtunk már az aukció árleszorító hatásáról, ennek mechanikájáról és alkalmazási területeiről, írtunk az aukciókat felváltó - jobban mondva kiegészítő - optimalizációs megoldásokról, és ahol csak lehetett belekevertük a mondandónkba a TCO-t, azaz a Total Cost of Ownership (magyarul teljes költség) elvét is.

Szembeállítottuk az árfetisizmust a teljes költség elvével, és a mostani hírlevélben megint egy olyan területről írunk, amelynek kihatásait szintén csak a TCO kalkulációkban szokták és szükséges kezelni.

Olyan szempontból is érdekes a téma, hogy miként „árazzuk be” ezeket a költségeket – vagy inkább faktoroknak kéne nevezni, milyen kihatásai lehetnek egy összeomló, vagy nem jól működő szállítói kapcsolatnak. Éppen ezért megpróbálunk gyakorlati példákat is hozni.

Az, hogy ez a téma egyre fontosabb a nagy társaságoknál az ugye egyértelműen onnan származtatható, hogy egyre nagyobb a vállalatokon a költségoptimalizációs, vagy technológia-innovációs kényszer (ez majd a későbbiekben derül ki, hogy a korábban szajkózott költségcsökkentés mellé „hogyan kerül csizma az asztalra”). A nagyobb társaságok nagymértékben megindultak a globalizáció irányába – ugye ezzel se mondtunk újat-, és beszerzési fronton kutatják az LCCS lehetőségét. Az LCCS jelentése Low Cost Country Sourcing, azaz a beszerzések (egy részének) kihelyezése olyan országokba, ahol a beszerzési költségeket (részben a gyártást is beleértve) csökkenteni lehet. A gond ezzel csupán az, hogy ezen országokban (Ázsia, Kelet-Európa, stb.) a szállítói kapcsolatok és szállítások nincsenek igazán letesztelve, minősítve. Így a társaságokban és a beszerzőkben vegyes érzelmek dúlnak: jó lenne egy kedvezőbb árú beszállítót kiválasztani, de mi lesz, ha nem tud teljesíteni, vagy nem olyan minőségben teljesít. A cég többi részlege is veszélybe kerülhet a nem megfelelő beszállítók miatt. Ezt csak tetézi, hogy sok gyártó társaság régóta átállt a Just in Time beszállítói megoldásokra, más társaságok a szállítók konszolidálását tartják szem előtt, így még sérülékenyebbek, kiszolgáltatottabbak lettek a szállítók irányából. Hát igen, nincs üzlet kockázat nélkül - szól a régi menedzser közmondás.

Térjünk is át a kockázatokra és kezdjük egy kis statisztikával. Megnéztünk egy-két nyugat-európai felmérést ezen a téren, és - többek között - az alábbi a számokat és tendenciákat találtuk.

A vállalatok 80%-ának volt az elmúlt 24 hónapban problémája a szállítóival. Ezek a problémák kihatottak a vevői kapcsolataira, jövedelmezőségükre, belső adminisztrációjukra, garanciális kötelezettségeikre, és piaci hírnevükre is.

A fentiekre tekintettel a nyugat-európai és az amerikai társaságok úgy gondolják, hogy a szállítói kockázatok kezelése nagy horderejű lesz az elkövetkezendő öt évben, és nagyban meg fogja határozni a vállalatok piaci versenyképességét.

Azon vállalatok 60%-a, akik nem rendelkeznek semmiféle eljárással és folyamattal a szállítói kockázatok mérésére és kezelésére, már az elkövetkezendő (azaz a 2006-os) évben ezen változtatni akar és fog is.

Most lássuk hogyan is áll a témához a tanulmányban megkérdezett több mint 100 vezető CPO (lásd beszerzési szótár), mit lát első rendű feladatának és mit gondol, hogy mit várnak el a beszerzéstől.

A beszerzés legfőbb feladatai

A beszerzés legfőbb kihívásai

A fenti két grafikonból is látszik, hogy egyrészt maguk a beszerzési igazgatók a szállítói kockázatok kezelését tartják egyik fő feladatuknak, másrészt a vezetők ennek a kérdéskörnek a megfelelő megoldását általában a beszerzéstől várják. 

Lássuk, mit tartanak ezek a vezetők a legjelentősebb kockázati faktoroknak. Itt meg kívánjuk jegyezni, hogy a felmérésbe bevont észak-amerikai CPO-k és társaságok közül jó néhányat sújtottak a Katrina hurrikán következményei (szállítási határidők, eltört földgázvezetékek, hirtelen drágult olaj, stb.)

A legtöbb megkérdezett beszerzési szakértő azzal számol, hogy ezek a problémák az elkövetkezendő három évben gyakrabban fognak előfordulni.

A témát a következő hírlevélben folytatni fogjuk, addig is azért egy kis marketinget a zárszóhoz beillesztenénk.

A kockázat felmérés szorosan kapcsolódik a szállító értékelő rendszerekhez. Ezek egymásra épülő modulok, melyeket az Electool web alapú szoftveres megoldása, ügyféligényre szabva kezelni tud.

Tehát aki úgy érzi, hogy már most szükséges a szállítói kockázatok kezelése és a szállítóminősítéssel sem várhat, azokat buzdítjuk, hogy ezzel a termékünkkel kapcsolatban keressék meg kollegáinkat.