Folytassuk a múlt év végén megkezdett cikkünket a szállítói kockázatokról. Akkor bemutattuk, hogy a vezető beszerzési szakértők mit látnak legfőbb kockázati kihívásoknak és elemeknek.

Most egy másfajta megközelítéssel mi is bekategorizálnánk ezeket a kockázati elemeket, négy csoportba:

1. Az első csoportba azok a kockázatok tartoznak, amelyek a szállítói piacból fakadnak. Itt ellátási nehézségekről és kapacitás korlátokról beszélünk (pl. kínai ruhakvóták az EU irányába) de lehetnek sztrájkból, tarifaváltozásból, emelkedő energiaárakból stb. fakadó kockázatok is.

2. A második csoportba magát a szállítót helyeznénk. Képes-e szállítani, egészséges-e a pénzügyi/likviditási helyzete, rendelkezik-e megfelelő alvállalkozói háttérrel és más egyéb szempontok, melyeket tipikusan egy szállítói audit során szoktunk megvizsgálni.

3. A harmadik csoportba tartoznak a törvényhozásból fakadó kockázatok. Korábban erre nem igazán gondoltak a vállalatok, de az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúllyal kell ezeket a kérdéseket is kezelni. Hogy csak pár példát említsünk – és ez talán leginkább az amerikai vállalatokat érinti: a kötelező pénzügyi riportok megjelenése a Sarbanes-Oxley törvény megjelenésével, a terrortámadások miatt a hatóságok a kereskedelmet még jobban ellenőrzik (mint régen a keleti országok fele irányuló technológiát - COCOM listák). Ami viszont általános, hogy a környezetvédelmi előírások szigorodtak, amely jelentős plusz terheket róhat a szállítókra és vevőkre egyaránt.

4. A negyedik kategória kissé ironikus kockázati elemeket tartalmaz. Ezek a legjobb megoldásokból (best practice) fakadó kockázati elemek, amelyeket a szállítók azért vezettek be, hogy minél hatékonyabban és ügyfélcentrikusabban tudják kiszolgálni a vevőiket. Ezek a megoldások, mint például a LCCS, JIT készletezés, szállítói konszolidáció, VMI (szállítók által kezelt készletgazdálkodás) igen is sérülékennyé tehetik az ellátási láncot.

 

A szállítói kockázatok nem megfelelő kihatása jelentős károkat okozhat.

A károk csoportjai a következők: ügyfélkapcsolatok megromlása, eredmény romlása, az eladások csökkenése, a piacra lépési idő meghosszabbodása (főleg technológiai területen okozhat nagy kárt), hírnév romlása, ill. elvesztése.

Nézzünk egy-két példát! 2000-ben a Ford több halálos kimenetelű baleset után vissza kellett hogy vonjon 13 millió (!) db Firestone gumit, mert kiderült hogy ezek bizonyos körülmények között roncsolódhatnak. Ennek a szállítói hibának 3 Mrd USD volt a költsége.

Vegyünk még egy amerikai példát (hiszen odaát szép nagy számokkal dolgoznak), egy kis európai relevanciával. Az egyik nagy üdítőital gyártónak 15 millió palackot kellett visszahívnia, mert többen rosszul lettek a fogyasztott kólától. A probléma oka az volt, hogy az egyik belgiumi palackozójuk szennyezett palackokat kapott, és nem történt meg megfelelően a minőségellenőrzés. Ez a móka „csak” 60 millió dollárba került…

 

(a következő számban innen folytatjuk)