GVH előadás a kartellekről

A közbeszerzési konferencián a GVH munkatársa, Morvayné Dr. Vígh Katalin is előadott a korrupcióról, kartellezésről.

 

Az előadás számunkra is rendkívül érdekesnek bizonyult, ezért a GVH kiadványából átvettünk egy-két érdekes gondolatot, amely – részben – érintheti a versenyszférát.

 

A cikk kissé terjedelmes, de érdemes időt szánni rá!

 

Első körben tisztázzuk, hogy milyen tényezők segítik elő a versenytársak közötti összejátszást!

A versenytársak versenykorlátozó megállapodásai elsősorban azokon a piacokon gyakoriak, ahol

• viszonylag kisszámú piaci szereplő van (néhány vállalkozással könnyebb az érdekek egyeztetése, technikailag kivitelezhetőbb a megállapodás nyélbe ütése),

• az érintett termék homogén, helyettesíthetősége igen korlátozott vagy egyáltalán nem lehetséges, technikai, technológiai, minőségi variánsai szűkösek,

• új piaci szereplő megjelenésének igen kicsi a valószínűsége, például azért, mert a piacra lépés jelentős beruházást igényel,

• az ágazatban működő aktív érdekképviselet megteremti a versenytársak találkozóinak, az információcserének a kereteit.

A termékpiacról szólva ilyenek az egyes élelmiszeripari alapanyagok (pl. a cukor, a kávé) vagy a beruházási javak területén az útépítés, a csatornaépítés. A külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy egyes időszakokban - amikor tömeges, szinte kampányszerű közműépítések vagy egyéb típus-építkezések folynak- nagyobb méretű, sok vállalkozásból álló kartell szerveződések is előfordulhatnak, mivel nagy biztonsággal előre látható a folyamat. Így mindenki részesülhet a megnövekedett „tortából", csak türelmesen ki kell várni, nem érdemes öldöklő versenyben egymást lehetetlenné tenni.

Az együttműködésben részes felek - bár verseny lehetne a piacon - úgy viselkednek, illetve olyan piaci körülményeket hoznak létre, mintha erőfölényes helyzetben levő vállalkozást alkotnának. Ez konkrétan azt jelenti, hogy piaci magatartásuk kialakításánál nem kell figyelembe venniük a piaci körülményeket, hiszen versenykorlátozó megállapodásukkal kiiktatták ezeket a tényezőket.

A hazai közbeszerzési piac kartell szerveződés szempontjából veszélyeztetett területei tehát elsősorban az útépítés, a hídépítés, a szennyvízelvezető csatorna-hálózatok és a szennyvíztisztító művek építése, a rekonstrukciós munkálatok, az informatikai beszerzések, a sportlétesítmények, stadionok kivitelezése és az ezekhez kapcsolódó tervezési tevékenységek. A felsorolás nem teljes és nem zárja ki azt a lehetőséget sem, hogy egyszerű, gyakran ismétlődő, folyamatos, tömeges méretű szolgáltatások (pl. takarítás, őrző-védő szolgáltatások) megrendelésének területén ne fordulhatna elő versenykorlátozó megállapodás.

 

Hogyan és mire szerveződnek a kartellek?

A vállalatok közötti legártatlanabbnak tűnő összehangolt magatartásnak számít versenyjogilag az információs kartell. Ilyen esetben az ajánlattételi felhívás megjelenése után a piaci szereplők kölcsönösen tájékoztatják egymást indulási szándékaikról, igyekeznek kipuhatolni azt, hogy a versenytársak mennyiben érdekeltek - vagy esetleg ráutaltak - a megrendelés elnyerésében, kapacitásaik mennyire vannak lekötve stb., így igyekezvén az árversenyben elfoglalt helyüket beazonosítani. Ha egy piaci szereplő összegyűjtött információi alapján úgy látja, hogy versenytársai tele vannak munkával és nem létkérdés számukra a szóban forgó megrendelés elnyerése, számíthat arra, hogy nem állnak elő alacsony árral, vagy a kivitelezési határidőre nem képesek kedvező feltéteteket ajánlani, így ő is lazíthat a legszigorúbb, legfeszítettebb tervén. Az előkészítés fázisában folytatott információcsere azért tilos, mert az ajánlat elkészítésének függetlenségét csorbítja és ezért versenytorzító hatású. Az információs kartellre más kísérő jelenség híján rendkívül nehéz rájönni, többnyire csak akkor derül rá fény, amikor valódi, formális áregyeztetés gyanújával indított versenyfelügyeleti eljárásban vizsgálat folyik.

Az információs kartell továbbfejlesztett változata a „szívességi kartell", amikor a nyerésben kevésbé érdekelt vállalkozás megteszi a másiknak azt a szívességet, hogy színlelt ajánlatot tesz, például úgy, hogy nyilvánvalóan értékelhetetlen ajánlatot ad be, vagy „véletlenül" késve érkezik a tenderbontásra, amikor már lejárt az ajánlat¬tételi határidő és nem lehet befogadni az újonnan jött pályázati anyagot.

Ennek ellentettje is előfordulhat az ún. ajánlat-elfojtás esetében, amikor a vállalatok egymás közül kiválasztják azokat, akik ezúttal nem adnak be ajánlatot, vagy esetleg visszavonják a már benyújtott ajánlatukat. Ez a piacfelosztó kartell legegyszerűbb formája.

A fenti magatartások azért különösen károsak, mert dezinformálják, félrevezetik az ajánlatkérőket a piac valós állapotát illetően, és ezáltal torzítják, meghamisítják a piaci versenyt.

Tipikus versenyellenes megállapodás az ajánlattevők áregyeztetése: ennek keretében konkrét megállapodás születik arra nézve, hogy ki milyen árajánlatot tesz, tehát az ajánlattevők maguk között előre eldöntik, ki viszi el a megrendelést.

Árkartell szervezésére szinte minden esetben mód nyílik, ha az ár az egyetlen döntési kritérium, de nem kizárt akkor sem, ha több döntési szempont létezik és a kiválasztás módszere objektíven behatárolt.

A részletekbe menő Ieszabályozás paradoxona az, hogy a szabályozás következtében átláthatóvá vált piac nemcsak a döntés ellenőrizhetőségének kedvez, hanem a kartellt szervező ajánlattevőknek is. Áregyeztetésről árulkodik például az olyan eset, amelyben egyetlen, a reálishoz közeli árajánlat van és az összes többi irreálisan, elfogadhatatlanul magas.

Az áregyeztetés és a piacfelosztás keresztezése az ún. „körbenyeréses" rendszer kialakítása ("bid rigging”) amikor a viszonylag szűk (földrajzi) piacon a nyertes szerepköre körbe forog, tehát a versenytársak abban állapodnak meg, hogy a megismétlődő vagy a földrajzilag elkülönülő pályázatok során mindig más és más nyer. E módszer árulkodó jele lehet az a tény, hogy az előzőleg reális ajánlatot adó szereplők hirtelen szinte egységesen megemelik áraikat, és igy egyetlen értékelhető ajánlat marad, amely egy kicsit mindig magasabb, mint a megelőző időszakban, de még elfogadható, ezért az ajánlatkérő kénytelen eredményesnek nyilvánítani az eljárást és nyertesnek kikiáltani az értékelhető ajánlatot beadó vállalkozást. A körbenyeréses szisztéma tipikusan és leggyakrabban a párhuzamosan meghirdetett közbeszerzések területén jelenik meg, ahol mindig megfigyelhető, hogy érdekes módon mindegyik piaci szereplő nyer egy kis szeletet a megbízásból, ami már önmagában gyanút kelthet.

Az időben folyamatosan egymást követő pályázatokon résztvevők szisztematikus összejátszását csak több pályázat kimenetelének megfigyelésével lehet felgöngyölíteni, ezért különösen ebben az esetben jut kitüntetett szerep a döntést előkészítő közbeszerzőnek: a jogsértést neki kell észrevennie, elsősorban ő lehet az, aki - helyzetéből adódóan - felfigyelhet a kartell működésére. Minden esetben igaz, hogy a közbeszerzési pályázatokat kiíró és a nyertes kiválasztását megelőző elemző munkát végző munkatársak vannak a legjobb helyzetben az esetleges összejátszás gyanújának a megfogalmazására, tehát ők azok, akik jelezhetik ezt a GVH felé.

 

 

Az ajánlattevők öszejátszásának közbeszerző által érzékelhető, figyelmeztető jelei

 

Egyszerű, formai jelek:

• az egyik pályázó saját pályázatával egy versenytársának pályázatát is benyújtja;

• a versenytársak ajánlatai azonos hibákat (betűhibák, számítási hibák) tartalmaznak;

• az ajánlatok formája, külalakja hasonló;

• ugyanazok a kellékek, mellékletek, igazolások hiányoznak;

• információ arról, hogy az ajánlattevők találkoztak vagy tárgyalást folytattak az ajánlattétel kidolgozásának időszakában;

• az egyik ajánlattevő bizonyos ismereteket árul el tenderbontás előtt versenytársa pályázatáról.

Tartalmi jelek:

• egyes ajánlattevők teljesen egyforma, részleteiben is azonos árakat jelölnek meg;

• számottevő különbség van a legalacsonyabb ár és a többi árajánlat között;

• egy új szállító az eddigi árstruktúrától teljesen eltérő árajánlatot tesz és a többiek árajánlata is ehhez igazodik;

• a pályázati kimutatások szerint a nyertes rendszerint ugyanaz a cég, a versenytársak alvállalkozói minőségben részt kapnak a projekt kivitelezésében;

• a versenytársak egymást jelölik meg alvállalkozói minőségben (ez a magatartás a Kbt. szerint tilos);

• tudomására jutott, hogy csak egyetlen pályázó lépett kapcsolatba azokkal a beszállítókkal, amelyek árai feltétlenül szükségesek voltak az ajánlat kidolgozásához. Ebben az esetben vagy információcsere van a versenytársak között, vagy ajánlatelfojtásról van szó, esetleg több színlelt ajánlat érkezik, a műszaki dokumentációt sok piaci szereplő igényli, majd csak egyetlen értékelhető ajánlat érkezik;

• egy eredményes közbeszerzési eljárás után a nyertesnek kihirdetett ajánlattevő eláll a szerződéskötéstől - annak ellenére, hogy így az ajánlati biztosítékot elveszíti - és ezáltal arra kényszeríti az ajánlatkérőt, hogy a soron következő ajánlattevővel kössön szerződést. Ez a jelenség különösen abban az esetben fordul elő, ha nem az ár az egyetlen vagy a legfontosabb döntési kritérium, ezért a versenytársak nem tudják egyértelműen előre kiszámítani, hogyan fog dönteni az ajánlatkérő. Ilyenkor a kartellező ajánlattevők egymástól alig eltérő árajánlatokat tesznek. Ezt követően, ha nem az általuk kiválasztott nyer, addig lépnek vissza, amíg a kijelölt versenytárs következik a sorban;

• a helyi vállalkozás árajánlata ugyanakkora szállítási költséget tartalmaz, mint a messzebbről beszállítóké;

• az ajánlattevők az iparági árjegyzékre hivatkozva magyarázzák, indokolják áraikat.

A felsoroláshoz két megjegyzés kívánkozik: egyrészt a lista nem teljes, másrészt bármilyen árulkodó jel csak a kartell gyanúját, ennek nyomán a GVH-nak való bejelentést alapozza meg, az még nem tekinthető bizonyítéknak. Az ajánlattevők közötti kartellszerveződést vagy összehangolt magatartást a GVH vizsgálatának kell felderítenie.

 

Egyre több ilyen eljárás indul a GVH kezdeményezésre, akik ilyennel találkoznak, a Gazdasági Versenyhivatal, Kartell Csoportjával vehetik fel a kapcsolatot (levélcím: 1245 Budapest 5 Pf. 1036, Fax: 472 8970, Telefon: 472 8871, vagy kartell(kukac)gvh.hu