Természetesen egyéb, nem szakmai témájú írásokat is szoktunk olvasni, de a szemünk mindig megakad azon írásokon, amelyek egy kicsit a beszerzéshez köthetők.

A Cégértéklevél blogját böngészve bukkantunk erre a cikkre, ami az „olcsóságról” szól. Nem is csak maga a téma, hanem a megközelítés és a példa szemléltetése fogott meg minket. Elhatároztuk, hogy leközöljük az egész cikket, illetve javasoljuk hogy nézzék meg a blogot is.

Az ember természetesen néha összebotlik olyan céggel, akivel megpróbálják összemérni, pedig nem is egy sportágba és súlycsoportba tartoznak. Sokan a szakmai tartalom ismerete nélkül, csakis az ár alapján próbálnak döntést hozni, és ez a közbeszerzésben még inkább igaz.

Ez persze nem a helyes eljárás: a TCO-ról (a teljes költségekről) számtalanszor beszéltünk már, és úgy látszik mások is hasonlóképpen, csak kicsit másképpen fogalmazva mondják el a véleményüket.

A beszerzésre is érvényes az ismert mondás: egy döntésnél 3 szempontot kell figyelembe venni: Minőség, Ár, Határidő. Ebből általában kettőt lehet választani…

„Olcsón nem lehet tisztességesen dolgozni – mondta ügyfelem a minap, mielőtt kilépett az autómból irodája előtt. Gyorsan félrehúzódtam a forgalom elől, hogy feljegyezzem ezt a gyöngyszemet. Egy angol mondás szerint „azt kapod, amit megfizetsz” és valóban, a tisztességes munkának ára van. Ha azt akarjuk, hogy 10 év múlva ne repedjen meg a fal, akkor „olcsó” építésszel ne dolgoztassunk; ha nem akarunk zuhogó esőben a piros háromszög mellett stoppolni, akkor ne vegyünk túl olcsón autót; ha lábon szeretnénk kisétálni a kórházból, akkor kerülnünk kell az „olcsó” sebészeket.  Ha valami többe kerül, akkor a magasabb ár mögött jellemzően több a szolgáltatás. Ha nem így lenne, nem élne meg a szolgáltató irreális árakon dolgozva, kivéve azt a ritka esetet, ha monopolhelyzetben van.

Persze vannak szélhámosok, de a mai világban mindenki könnyen ellenőrizhető: elég google-ozni a nevét, ellenőrizni referenciáit, felhívni egy-két ügyfelét.

Könnyű belátni, hogy egy hónapról hónapra élő, hitelezői elől bujkáló, munkatársainak stabilitást nyújtani nem tudó vállalat nehezen tud számunkra minőségi munkát nyújtani. A teljesítményhez nyugodt háttér, a jó munkatársak folyamatos alkalmazásához nyereséges és a növekedés perspektíváját ígérő üzletmenet szükséges. Aki olcsó szolgáltatót választ az aknamezőre sétál… de igaz ez fordítva is: Aki „olcsó ügyfeleknek” dolgozik, az tárgyalásokról elkéső, kétesen fizető, megbízhatatlan vevőkre építi üzletét, amit csak a minőség rontásával tud fenntartani, beindítva egy negatív spirált.”

A blogot itt olvashatja.